Mincsikét le se tudtam vakarni magamról. Egyébként is kicsit anyásabb a megszokottnál, most meg még gondolom Martina hiányát is érzi. Sokszor iderohan hozzám, kitépi a hajamból a hajgumit, teker kettőt-hármat a hajamon, és persze édesen átölel. Utána megy vissza játszani, majd 10 perc múlva megint.
Tegnap megmértem, guszta csupasz kis teste pontosan 14 kiló. :-)
A pisi még mindig kaki, a kaki pedig pisi. De leginkább onnan tudom, hogy kakil, nem pedig pisil, hogy a konyha felé mutat: "oda menj a dógodra!".
Hiába, nem szeret társaságban... Érthető, nem? :-)
És ha már témánál vagyunk, Martina sztorizott. :-) El kell mesélnem, mert szerintem vicces, de képzeljétek is el a szitut, mert úgy az igazi.
Zita barátnőjével mentek a szokásos páros toalettre. Osztályteremből ki, majd egyenesen kb. 82 lépés. (Holnap lelépi, nem akarok senki félrevezetni.)
Klotyóajtó kinyit.
Sötétség meglep.
Egy berendezett szoba megijeszt.
Hipószag hiányzik.
Klotyó is hiányzik.
Asztal van.
Kávéscsésze van.
Hamutartó is.
Csodálkozás.
Ajtó nyitvahagy.
Pisi elhalasztva.
Uzsgyi, futás vissza. :-)
Azért az megnyugtató, hogy az iskolában nem alakították át szobává az összes wc-t. :-)
Nagyon sokat gondoltam a frissbölcsis és frissovis barátnőinkre, remélem mindenhol csak az anyukák sírtak, a pindurkák nem. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése