Ősz

Reggel úgy döntöttem, hogy írok egy bejegyzést “Miért utálom az őszt” címmel. Délelőtt végiggondoltam, és arra jutottam, hogy annyira nem is utálom. Mindjárt este, úgyhogy – neeeem, nem az jön, hogy szeretem az őszt, hanem csak annyi, hogy ideje, hogy megírjam a posztot, aztán majd a végén kiderül, hogy merre billen a mérleg nyelve és mi is lesz a címe.

Ősz=Elmúlás – legalábbis nálam ez a képlet, hiába próbálom majd szépíteni. Vége a nyárnak – melegnek, nyaralásnak, szünidőnek stb… – helyette itt az ősz, hogy felkészítsen a télre.
Legjobban a sulikezdés miatt haragszom rá. Minden évben nagyon nehezen élem meg, hogy Martina 2,5 hónap után máshol tölti a fél napját, majd a másik felének a felét se velünk, hanem tankönyvekkel. Tudom, hogy egyre kevesebbet lesz velünk, közelednek az első szárnypróbálgatások is, de egyelőre még nem sikerült ebbe beletörődnöm.

Nem szeretem az őszt, mert mindig sötét van, mindenhez villany kell, akárcsak télen. Igaz, ilyenkor gyertyával hangulatossá és meghitté lehet tenni egy szürke kedd estét is, nyáron pedig max. szúnyogriasztáshoz használjuk.
Jut eszembe, szúnyogok… Ősszel nincsenek, illetve kevésbé aktívak, tehát ez határozottan a nyár ellen szól.

Nem szeretem az őszt, mert hideg van. Ha nincs hideg, akkor esik. Ha nem esik, akkor fúj. Vagy esik és fúj. Vagy hideg van és fúj. De a legrosszabb ha hideg van, esik és fúj együtt. Na ezt nagyon utálom, és ennek nincs pozitív pólusa. Illetve…
Vastagabban lehet öltözni, kevésbé látszanak a pluszkilók. Igen ám, de tavaly ilyenkor mit is hordtam? Rémlik valami, de ugye azt már biztos kinőttem. Mint ahogy Mincsike is kinőtte a tavalyit, sőt a tavaszit is. Martina nem nőtte ki, de nem várhatom el egy majdnem 13 évestől, hogy felvegye azokat a rééégi rongyokat. Ebből következik, hogy utálom az őszt, mert két gyermekemnek szinte teljes ruhatárcsere esedékes, és a meghízott anyjuknak se ártana egy-két új darab, amibe belefér, és ami nem hangsúlyozza az erősségeit. (Tényleg mi a trendi idén ősszel? Még mindig nem a zsákfazon? Káááár.)
De a ruhákról jut eszembe: Nem szeretem az őszt, mert amíg nem fűtünk, mosás után nem száradnak rendesen.

Nem szeretem az őszt, mert az influenza és a felső légúti megbetegedések szezonja. (Takonykór na – csak gondoltam leírom szebben.) Most itt van még ez a H1N1 is, amiről nem is tudom mit gondoljak. (Találtam egy cikket, amit azért fussatok át, ha van időtök, az oltással foglalkozik. Itt találjátok.)

Szeretem az őszt, mert jól esik, hogy végre nyakig betakarózva aludhatok anélkül, hogy melegem lenne.
Nem szeretem az őszt, mert a gyerekeimnek nem esik jól ilyenkor sem nyakig betakarózni, tehát az éjszakai programom adott. Aggódás, és takargatás, ami nem egyenlő a nyugodt alvással.

A szőlőt csak eredeti állapotában szeretem. Mazsola, must, bor nekem ugyan nem kell, és a szüretet is utálom.

Mindenszentektől a hideg ráz. :-(

Utálom, hogy október 23-ára ünneplőruhát vasalhatok.

Kiszáradt kézre a kézkrém viszont jóval olcsóbb, mint az egész testnyi naptej, úgyhogy ez a pont ismét az őszé.

Szeretem az ősz színeit, az avarlevelek ropogását ahogy alájuk csúsztatott lábbal csoszogok, amikor nem lát senki.
Szerettem makkot és gesztenyét szedni egészen addig, amíg egyszer a lakásban ki nem mászott belőlük több tucatnyi féreg. Így a gesztenyebábu-készítést meghagyom Minerva első óvodás élményei egyikének – a vízfestéssel együtt - jövőre. (Ja, hogy büszkén hazahozza majd? Rémlik valami…)

Szeretem, vagy sem? Nem is tudom. Az biztos, hogy ha nem lenne - a tél testvérrel együtt -, nem értékelnénk annyira a tavaszt.