Kellett nekem arról írni, hogy Mincsike soha nem beteg. Most az. Megfázott szegénykém. Az első két nap nagyon kemény volt, most már csak az éjszakák azok. A dolgot súlyosbítja, hogy én is egyre náthásabb vagyok, így egyre türelmetlenebb is.
De jöjjön két ezzel kapcsolatos pozitív dolog is, hogy ne legyen annyira panaszos ez a poszt:
1. Nem volt láza Mincsikének. Ettől nagyon rettegtem, mert a gyógyszerekkel hadilábon állunk. Ha szájon át próbálom beadni neki, és nem köpi ki azonnal, akkor pár perc múlva kihányja. A kúpot meg egyszerűen kinyomja, tehát esélytelen.
2. Megtanult orrot fújni.
Itt még nem volt náthás.
Nyuszi hozta.:)
Itt már beteg, és nagyon “száj” az orra…
Erről jut eszembe, szerintetek mit vár tőlem Mincsike, amikor erre kér: “szeküggy ide”, vagy “ómass”?
Imádom a Mincsinyelvet. :)
4 megjegyzés:
Jobbulást a kis beteg Manócskának, és az ápolónőnek is! :D
Feküdj ide, olvass. :) Asszem már nem tud zavarba hozni az ilyen nyelvezet. :D Bár még mindig nem tudjuk megfejteni, mi volt Annánáal a "tejábá", "tejá, tejá, tejábá". Mikor kérdezzük tőle, mosolyog, és ugyanúgy mondja, mint régen. :)Szerintem ez örökre az ő titka mard.
Nálunk a "konkázik" ilyen... Nem tudtunk rájönni azóta sem, és ha kérdezzük, csak mondja, hogy a Bürno szokott konkázni...:)
Mi is sok puszit küldünk!!!
Mincsikém, gyógyulj hamar! Hogy van a kis pocok???
Ó istenem, hát megszakad a szívem. Látom azért az új bejegyzéseken, hogy meggyógyizott hála az égnek, de tüneményes kis beteg volt. :)
A szeróit továbbra is irigykedve nézem. :D
Megjegyzés küldése