2010. április 16., péntek

Mégis elkiabáltam…

Kellett nekem arról írni, hogy Mincsike soha nem beteg. Most az. Megfázott szegénykém. Az első két nap nagyon kemény volt, most már csak az éjszakák azok. A dolgot súlyosbítja, hogy én is egyre náthásabb vagyok, így egyre türelmetlenebb is.
De jöjjön két ezzel kapcsolatos pozitív dolog is, hogy ne legyen annyira panaszos ez a poszt:
1. Nem volt láza Mincsikének. Ettől nagyon rettegtem, mert a gyógyszerekkel hadilábon állunk. Ha szájon át próbálom beadni neki, és nem köpi ki azonnal, akkor pár perc múlva kihányja. A kúpot meg egyszerűen kinyomja, tehát esélytelen.
2. Megtanult orrot fújni.

IMG_4619

Itt még nem volt náthás.

 

 

 

 

 

 

 

IMG_4553

Nyuszi hozta.:)

 

 

 

 

 

 

 

 

IMG_4860

Itt már beteg, és nagyon “száj” az orra…

Erről jut eszembe, szerintetek mit vár tőlem Mincsike, amikor erre kér: “szeküggy ide”, vagy “ómass”?
Imádom a Mincsinyelvet. :)

4 megjegyzés:

Vicus írta...

Jobbulást a kis beteg Manócskának, és az ápolónőnek is! :D

Feküdj ide, olvass. :) Asszem már nem tud zavarba hozni az ilyen nyelvezet. :D Bár még mindig nem tudjuk megfejteni, mi volt Annánáal a "tejábá", "tejá, tejá, tejábá". Mikor kérdezzük tőle, mosolyog, és ugyanúgy mondja, mint régen. :)Szerintem ez örökre az ő titka mard.

Kiss Zsu írta...

Nálunk a "konkázik" ilyen... Nem tudtunk rájönni azóta sem, és ha kérdezzük, csak mondja, hogy a Bürno szokott konkázni...:)
Mi is sok puszit küldünk!!!

Timi írta...

Mincsikém, gyógyulj hamar! Hogy van a kis pocok???

Raindrop írta...

Ó istenem, hát megszakad a szívem. Látom azért az új bejegyzéseken, hogy meggyógyizott hála az égnek, de tüneményes kis beteg volt. :)
A szeróit továbbra is irigykedve nézem. :D