A Patarán nem voltunk. (Majd jövőre.) A Sokadalmat is kihagytuk. A Víz-Zene-Virág viszont áll olyan közel a szívemhez, hogy pár órára mindig elmegyünk. Minden évben, június utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre a fesztivál, idén 17. alkalommal. (Kicsit megdöbbentő, hogy emlékszem az elsőre…)
És hogy miért kedves nekem? Napra pontosan ugyan nem, de 14 évvel ezelőtt, június utolsó szombatján házasodtunk össze. 29-e volt, és akkor is hangos volt a város a fesztiváltól.
Kicsit ez az ünnep, az az ünnep is nekem.
Évről évre egyre többen fedezik fel Tatát ilyenkor. Idén már tulajdonképen a szombati napon, lehetetlen volt parkolni a városban. Ugyanilyen lehetetlen volt a kézművesek portékáit megcsodálni. Az út közepén, egy vékony sávban lehetett csak csoszogni, ahogy sodort a tömeg. Így vásárfiát sem vettünk, kivéve persze a szokásos luszit és még 1-2 apróságot Micsikének.
A műrepülő bemutató nagyon látványos volt, csak éppen fényképezni nem tudtam rendesen. Ez pl. egy violinkulcs. Nagyon szépen látszott, csak mire felfogtam, hogy mit látok… mire elővettem a telefonom… ennyi maradt belőle. A többi alakzattal ugyanígy jártam.
A két kép a tó partján jobbra, majd balranézve készült. Ha nagyban megnézitek, látszik, hogy kb. mekkora területen volt, és hogy milyen hatalmas embertömeget mozgatott meg.
ODANÉZZ!!! :)
Itt éppen valaminek nagyon megörült Mincsike.
(Háttérben a vár…)
Mincsike számára persze a lényeg a hinta volt, és trambulin. Nagyon élvezte, még ha ez nem is látszik az arcán. :)
Most megyek, mert még van egy kis dolgom, és lassan készülődni is kell. Állítólag ma vacsizni megyünk, ugye Apa?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése