2010. október 15., péntek

Mincsiszáj és egyebek…

Sajnos az ovit még mindig kerüljük, de talán jövő héten már tudom vinni. Jelenleg 7 ovistárs pöttyös, nem kockáztatunk.

Kicsit tartok tőle, hogy milyen lesz az újrakezdés, de bízom benne, hogy nem nehezebb, mint eddig. Talán addigra már nem lesz sírós ovistárs reggelente, mert a csoport zöme már megszokja az új helyzetet. Az óvónénik pedig teljes erőbedobással tudják majd Mincsikémet segíteni.

Sokat változott egyébként Mincsike, és most nem csak a negatív dolgokat emelném ki, mint korábban.
Nagyon szépen eljátszik egyedül, és ugyan igényli, hogy foglalkozzunk vele, de már egyre többször önállóan is feltalálja magát. Kedves, aranyos, bújós, és ragaszkodó.

Bár az ovikezdéssel egyidejűleg 1-2 hétig visszaszokott a délutáni alvásra, sajnos nem vált be, mert mindig sírva ébredt, és onnantól kezdve nyűgösen telt a nap hátralevő része. Este persze nem tudott időben elaludni - 10-ig meg se kíséreltük felvinni, mert teljesen esélytelen volt.

6-kor vacsora, 7-kor fürdés, 8-kor alvás… Ez a legújabb kialakult rend, és ebből nem engedek, hétközben semmi nem zavarhatja meg, pláne amikor ovi van másnap reggel. Olyan aranyos, mert fürdés után még néz egy kis rajzfilmet, majd amikor úgy érzi, hogy elálmosodott jön, és hív: “most már mehetünk aludni”.

Az elalváshoz még mindig kell a hajam és sajnos  cumi is. Ez utóbbi nem akárhogyan. Újabban úgy cumizik, hogy kell hozzá papírzsepi is, lehetőleg több.  Időnként kiveszi a cumit, megtörölgeti, mert ugye nyálas lett…
Másik – szintén ehhez hasonló – új szokása: Egy étkezéshez nem elég egy kanál/villa… Egy idő után cserére szorul, mert “olyan lett”. (pöris, husis, leveses stb…)

Az evésről jutott eszembe…
- Mincsike, kérsz a husihoz uborkát?
- Nem anya. Nem szeretem a…. – gondolkozik – … a keserűséget!
(Ami amúgy savanyúság és szereti, de mindegy.)

És még néhány apróbb Mincsiszáj:

tankoló – benzinkút
meccspálya – focipálya

Dédinek mondta a múltkor:
“Neked olyan csontházas a bőröd.”

Martina kérdezett tőle valamit, amire ez volt a reakció:
”Ne aggódj kisposzám!” És bele is csípett Martina pofiijába. (Azóta se tudom, hogy kitől hallotta és látta ezt, így ráfogtam az óvónénikre és a dadusra.)

Nem Mincsiszáj, de jellemző…
Mincsikémnél a darab, mint mennyiségi egység egyenlő a marékkal. Ha azt mondom neki, hogy még egyet vehetsz, akkor ő azt úgy értelmezi, hogy még egyszer vehet. Rendszerint annyira tele van, hogy már potyog a markából az a bizonyos utolsó “még egy”. Persze, ha már az utolsónál tartunk, nála általában létezik még egy(?), ami ezt követi.

Végezetül egy kép Apa archívumából…
IMG_3963 Igen, ő Mincsike, kicsit kócosan -  de esküszöm józanul. A háttérben wc papír darabok. Persze nem szúrtam le érte, inkább lefényképeztem.
Mint ahogy anno Martinával is tettem, amikor egy flakon naptejet kent magára…
0219Martina 
Vagy amikor a fehér falra szörnyecskéket rajzolt..
0261

És ezt a pillanatot is sikerült elcsípnem:
0157 
Na tényleg az utolsó  – Mincsike és a hacci virág… IMG_3212

2 megjegyzés:

Gigi írta...

Ezek a képek...csúcs.egyik sem a szokásos szépséges gyerekeidet mutatja ...a wcpapirost én soha nem mutattam volna meg pl..hihi.de jól szórakoztam.köszi.
A virág-gyilkos Tina-kép isteni.a naptejesert csodallak..hogy fotoztal ,nem pofoztal;)

Timi írta...

:)))) Nagyon édesek!! Tényleg nem mindennapi képek! A krotonnal vigyázz, ha még megvan, mérgező a nedve. (itthon is van, nem mintha hozzányúlnának, de mégis). Nagyon drukkolok, hogy az oviba egy szószátyár Mincsi kerüljön a pöttyöskórság után :) Elgondolkodtam rajta, én mit tennék, ha kiderülne, hogy beindult a vírus. Ha nem esik át rajta, később rosszabb azt mondják. De ki örül, ha átesik rajta?? És egyszerre kettő? De jó, hogy itt még nincs ilyen! Puszillak Titeket, írj sokat, Mincsiszájat is imádom)))