2009. december 11., péntek

A zsákmány…

Mielőtt indultunk volna a fényképészhez, Mincsike még búcsúzóul itthon elesett és szerzett egy helyes kis piros foltot a homlokára. Nem sírt, csak panaszkodott, így nyugodt voltam, hogy nincs nagy baj. Meggyógyítottam néhány puszival, miközben mormoltam magamban egy áldást*.

Odaértünk. Szeretek Ágihoz járni, mert az igaz, hogy évente csak egy, max. két alkalommal teszem, mégis olyan, mintha hazamennék. Mincsike mondjuk nem így gondolta…
Míg tavaly folyton kiment a képből és fél percig nem állt meg nyugton, most annál visszafogottabb volt. El nem mozdult volna mellőlem, amíg Ági elmesélte, hogy ez mennyire nem az ő napja, hogy ma semmi nem sikerül neki és minden ma romlik el – többek között az egyik vakuja is.
Nagyszerű! A legjobbkor mentünk… Mondjuk én jellemzően akkor megyek fodrászhoz is, amikor épp ki van centizve az ideje, mert baromira fáj a foga és várja a fogorvos**. Milyen frizurára/képekre lehet számítani ilyen esetben? Érthető, hogy aggódva hallgattam a fényképezőgép minden kattanását – úgy hangzott ez a katt is, mint az előbb? Mert azt tudom, hogy a baj nem jár egyedül…

Szóval Mincsike kicsit félősen indított. Mosolyogni egyáltalán nem volt hajlandó. Még akkor sem, amikor Apa rénszarvas sapkát öltött és bohóckodott neki. Az egész stúdió zengett már, mi úgy nyihogtunk, de Mincsike továbbra sem.

Én: – Mincsike! Hol van Apa? (Éppen Ági mögött kukucskált, hol jobbra, hol balra…)
Minerva: – Szerintem rénszarvassá változott!
Na, erre még jobban nevettünk. Ez volt az első szóbeli megnyilvánulása és ez ott és akkor nagyon vicces volt.

Martinát is kínoztuk kicsit hiszen két szép lányom van, az nem járja, hogy csak a picikéről készüljön kép…

Díszített fát, mászott létrára, állt faláda tetején, tolt babakocsit, evett, ivott, pisilt. (Utólagos kiegészítés: Ez új bekezdés volt, Mincsikére vonatkozott!!!)
1,5 óra alatt végeztünk (tavaly fél) és nem volt hiszti egy játék után sem, sírás nélkül megúsztuk.
Az igaz, hogy lenyúlt egy csillagot…***
IMG_2927 
* Köszönöm Neked Photoshop, hogy létezel, így nem lesz megörökítve Mincsike bibije – vagy valami hasonlót.

** Szülni is ilyenkor szoktam. Mincsikénél például egy fogfájós szülésznő gondjaira voltam bízva, amíg nem ért be a sajátom. Szerintetek egy fogfájós mennyire türelmes egy 5 perces fájóssal?

*** Ági tudtával természetesen. :)

2 megjegyzés:

Martina írta...

Anya, ez komoly??? A létrát még bevállalom, hiszen úgyis lesz róla bizonyítékod, na de a többi...?

Tinca írta...

:DDD Igazad van! Kiegészítve a szöveg némi mentegetőzéssel - valóban úgy lehett érteni, hogy Te másztál a faláda tetejére, Te pisiltél, stb... Hihihihi. Bocsi. :)))