2010. június 7., hétfő

Bibiszezon

A jól bejáratott és megismert zárt tereppel szemben, ahogy beköszöntött a jóidő, Mincsikének kitágult a világ. Kint a szabadban ezer veszély leselkedik fenyegetően és bár felhúzzuk a kesztyűt, sajnos képtelenség mindet kivédeni.
Szinte minden napra jut egy újabb bibi, legtöbbször morzsolás* formájában. A látszólag apróságnak tűnő sérülések alattomos módon veszik át az irányítást családunk mindennapjai felett, maximálisan lekötve minden figyelmünket.

Megfigyeltem, hogy a bibi legritkább esetben fáj akkor, amikor keletkezik, mert akkor többnyire nem ér rá vele foglalkozni. Akkor fáj, de akkor nagyon, amikor észreveszi. Ilyenkor jön a nyekergés, ilyenkor meg kell puszilni, esetleg beragasztani. Ilyenkor képes sántítani, húzni a lábát, lógatni a kezét stb… Ilyenkor bújik hozzánk, babusgatni kell, felvenni, vagy lefektetni és betakargatni. Ez általában az észleléstől az elalvásig tart, mert ugyan percekre el tudjuk terelni a figyelmét, de tartósan lehetetlen.
Ha nem törődünk a bibivel, akkor hisztizik, ha igen, akkor csak nyafog. Túl sok különbség nincs egyébként, hosszú távon marha idegesítő mindkettő.

Egy ilyen bibis nap az esti fürdésnél tetőzik. Nagy rutinnal megszabadítom a ruháitól úgy, hogy ne érjen a bibihez. Ilyenkor általában már bömböl. Próbálom magyarázni, hogy a víztől hamarabb meggyógyul és csak picit fog csípni, aztán rájövök, hogy tök felesleges, mert úgyse hallja a saját ordításától. Először általában kijelenti, hogy ő ugyan nem megy bele a vízbe. Később belemegy, csak a bibihez nem érhet víz. Különös pózokban ül, vagy áll a kádban, én még különösebben lötykölöm. Ordítás nem szűnik. Öt percig bírom, kikapom. Óvatosan törölgetem, bibit eltakarjuk egy kis Neogranormonnal. Következő probléma, hogy a pizsi hozzáér és tejóég, akkor most mi lesz. Mi lenne, semmi. Erről próbálom meggyőzni. Sikerülni szokott.
Kb. úgy távozik a fürdőből, mint a beteg a műtőből, aki túl van ugyan a amputáción, de az aneszteziológus elkésett.
Holnap kezdjük előről…

*horzsolás

5 megjegyzés:

Timi írta...

:)) Nem próbáltátok valami extra gyerekes tapasszal letapasztani? Bo kapott Gigitől ilyen bohóchalakkal, cápákkal és egyéb kedvencállatokkal teli naagy tapaszokat, és boldogan mutogatja!! Igaz, ennek is van csapdája. Mikor már a víztől lejön, és csak egy hajszál tartja, akkor sem engedi levenni, mert az az övé, oda való!! Megoldás: A tapasz, ha meggyógyul a bibi, azzal jelzi, hogy leválik! ;) Bejön!!!

Gigi írta...

jaj edes kicsi Mincsi:)
Olyan, mint Noverem, ha Anyuek azt akartak, hogy nyugton uljon egy helyben raktak ra egy ragtapaszt es Timi mint egy szarnyszegett madar ult benan egy helyben:-)))))))
Na en nem...es ez igy van Lizzyvel is.
Kozli, hogy Bibi! Ker ra egy majmocskas ragtapit, de azt is max 10 percig eszleli, aztan elfejti.
De minden baba mas, es Mincsi bibi-hisztije olyan aranyos lehet!:))))Bocsi, de igy kivulrol nezve mokas:)
Cupp Nektek!

Gigi írta...

ez keeeesz.Timivel egy percben irtunk hozzaszolast!!!!Szia Tim!!!!!:))))))

Edina írta...

Márk nem kér ragtapaszt, sőt kézzel-lábbal tiltakozik ellene. A térde csupa seb, de őt nem izgatja, legfeljebb fürdésnél ha csípi a víz. Aranyos lehet Mincsi, ahogy játsza a nagy beteget. Talán nem is baj, hogy ennyire zavarják a bibik, így majd jobban vigyáz magára.

Kiss Zsu írta...

Hihetetlen mekkora kis színésznők már most... Dorka mondjuk a kajával, vagy a kajáért csinálja ezt... Olyan elgyötörten tud hétvégén a reggeli után egy órával esedezni, hogy "De Anya, dehát én olyan éhes vagyoooook!" És újabban hüppögni is tud már hozzá :):)