Megszáztunk

Mincsike kezdte kedden. 40 fok volt árnyékban, a fene se gondolta volna, hogy nem most időszerű egy jó nagy pacsálás bugyiban. Persze lehet, hogy nem akkor történt, de akkor fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan.
Szerdára tetőzött a nátha… Percenként 2-3 alkalommal jött hozzám sírósan, hogy ki kell fújni a nóziját. Szeme könnyezett folyamatosan, arca kipirulva. Annyira sajnáltam szegénykémet. Mondtam is neki, hogy úgy átvállalnám, miért nem lehetek én beteg helyette… 
Mára ott fent meghallgattatott a kérésem, de némi hiba csúszott azért a végrehajtásba. Az oké, hogy reggelre én is lebetegedtem, viszont még Mincsikének se múlt el. Tehát ez messze nem betegség-átvállalás, legalábbis nem úgy, ahogy elképzeltem. Sőt, ha jobban belegondolok jó nagy kitolás az egész. 
Jelenleg orrfújásra, etetésre, popsitörlésre alkalmas vagyok,  de hinta mellett ácsorgásra és lökdösésre, gyurma csiga-biga készítésre, bújócskázásra, homoksüti sütésre, türelmes válaszolgatásra egyáltalán nem.
Egy sötét, hűs szobát szeretnék, és nyugalmat légyszi!!! Vagy nekem az is jó, ha megegyezünk, hogy egy éjszakát végigalszom. Nem lehetne? Múlt éjjel 3-ig negyedóránként, utána 5-ig félóránként rohangásztam Mincsihez, annyira rosszul aludt szegényem. (Érdekes, reggel nem jelentkezett izomláz, pedig ennyi felülést nem csináltam a tesiórák óta, annak meg, ha jól számolom 10 éve már… Na jó, 15… Vagy inkább hagyjuk!)
Hol is tartottam? Mindegy is, befejezem. Majd jövök, ha lesz valami vidámabb témám.

Gigi, jobbulást Neked is. Jut eszembe! Lehet, hogy Skype-n jött a vírus???