Nem tudom ki találta fel…

…a digitális fényképezőgépet, de köszönet érte!

Néhány évvel ezelőtt ezeket is előhívattam volna…
És ezt is… Minek erőltetem, ami nem megy? Mert azért néha sikerül. Majd olyat is mutatok később. Mit tegyek, ha Mincsi olyan mozgékony…


Az előbb még rámnézett… De legalább meg van örökítve a szép haja.
Ezek egyébként nyaralási képek. Sajnos letelt, itthon vagyunk. Majd mesélek ígérem, mert van mit.

A barátnőm se tud fényképezni… Vagy én is mozgékony lennék?? Áááá, az kizárt.



A hinta mindenesetre tutira mozgott…





Itt nem is emlékszem, hogy mit fényképeztem, talán ezt az érdekes tűlevelűt?




Én és a buborékok, vaku nélkül fényképezve – de ezt kivételesen nem is bánom.




Még kettő gyorsan, aztán mára elköszönök…

Egy huncut, rosszcsont varázsló

Írok pár sort, mert napokig jobb dolgom lesz, és csak a jövő héten jelentkezem legközelebb.
Igyekszem sok jó képet csinálni, és most először nem fogom bánni, hogy én vagyok kinevezve családi fényképésznek. Minek is megörökíteni, ahogy fújom a vörös és rojtos orrom, vagy ahogy épp sorban állok a pénztárnál 500 papírzsebkendővel a kosaramban. Ez van, sajna megfáztam. De ne képzeld Te ott fent, hogy kitoltál velem! Jól fogom érezni magam!!! Ha esik, ha fúj, és ha én fújom, akkor is. 

Közben hallom, ahogy Mincsike éppen elvarázsolja Apácskát: – Abrakadabra változz békává!
(Vajon ki tudná már mondani azt, hogy Colin Firth?)*

Jöjjön két kép rosszcsont Mincsiről, majd néhány a huncut Mincsiről…

 

 

 

 

Igen, jól látjátok, éppen a zsiráfomat fűrészeli.

A következő képek pedig akkor készültek, amikor én voltam az éhes, félelmetes kutya, aki el akarta kapni Mincsikét.

Búcsúzom, jövő héten jövök a fényképekkel és az élménybeszámolóval. Vigyázunk magunkra, a Lányokra különösen!

*Drágám, szeretlek!!! Te meg a humoromat, ugye???

Amire jó emlékezni – 2009 nyár

Nyáron történt néhány számomra kedves esemény, ami mindenképpen említést és "megmutatást" érdemel, úgyhogy jöjjön egy kis visszaemlékezés. Mert jó. :-)

Az első…
Martina bizonyítványa kitűnő lett. (Bocs Kislányom, nem hagyhattam ki, nagyon büszke vagyok Rád!) Ilyen szépen kezdődött a nyár.:-)

A második…
Gigi hazalátogatásának alkalmából mega-babatalit szervezett Zsu barátnőm. Nézzétek a képet mennyien voltunk!
Felejthetetlen volt, köszönjük Zsu! Mutatok még néhány képet…

Lizzy tüneményes volt, amint beléptünk, megfogta Mincsi kezét, és vagy 10 percig vezetgette, nem engedte el. :-)

Szerintetek melyik az én kislányom?

Ekkor kezdődött a hintaló imádata. :-)









Gigi másnap a meglepetésem volt. Fogta magát, vonatra, majd taxiba ült, majd egyszer csak itt volt, én meg nagyon bambán néztem. Hirtelen felfoghatatlan volt, hogy a barátnőm a messzi Cambridge-ből hogy kerül ide. :-)
Harmadnap még volt egy potyatalink Budajenőn egy nálunk felejtett mobil miatt. Ez a kép ott készült, nagyon szeretem.
Mincsikém kicsikét kölcsönvette Lizzy unokatestvéreit. Hihetetlenek ezek a gyerekek, pár perces ismeretség után milyen érzésekre képesek a másik iránt, ugye?

A harmadik…
Vicus barátnőmék meglátogattak, és csak másnap mentek el. Sajnos nagyon messze laknak tőlünk, nehéz megszervezni egy találkozást, és ritkán jön össze. :-(
Annyira édes volt ez a két csöppség! Annus maga a megtestesült jóság, nagyon kedves, aranyos, és szép kislány.

Ez a képet is imádom. :-)

Sajnos, amire igazán belejöttek a játékba, másnap lett, és búcsúzni kellett. :-(

A negyedik…
LIDO DI JESOLO!!! :-)

A szálloda katalógusképe.
Élőben is ilyen szép.

Ezt láttuk az erkélyről. Egy hétig non-stop napsütés, pizza pizzával, na meg az a sok pasta! Hmm, most azonnal indulnék vissza.

Ezért Apa kinyír… No de sebaj, előtte majd valamivel kiengesztelem, és hátha mégse…
Szeretem ezt a képet, nagyon boldog voltam ott.

Lehet, hogy a sok homok jobban tetszett Minervának, mint a sok víz. :-)
A mai napig emlegeti a tengerpartot, most is itt ül mellettem, meglátta ezt a képet, tapsol és mondja: “Itt van Mincsike a tengerparton.”


Természetesen Martina is velünk volt, de az engedélye nélkül nem merek képet mutatni róla, és most sajnos nincs kéznél. Na jó, bátorság! Keresek mégis. :-)
A szálloda terasza, itt reggeliztünk.
A képen mondjuk capuccinozunk éppen, a család másik fele pedig alszik. Csoda, hogy visszavágyom?

Mincsiszáj

Mincsike felemelt kézzel, hátradőlt az ágyon és sóhajtott:
– Kimerültem.
Nyomozok, hogy honnan hallhatta, mert tőlem max. olyan formában, hogy “marha fáradt vagyok”.

***

Mincsike: – Kakaót akarok!
Én: – Kérek!
Mincsike: – Én is!

***

Kölesgolyót öntöttem neki egy tálkába, de leejtette, és elgurult mind. Legközelebb így kérte:
- Kérek golyót! Csak nehogy kiborítsam!

***

Mincsike: – Hogy telt az éjszakád?
Martina: – Jól köszönöm. És neked hogy telt az éjszakád?
Mincsike: – Hááát, korán lefeküdtem… (Nem igaz!!!!)

***

Ha megáll az autó, piros lámpánál, vagy kereszteződésnél, mérgesen:
- Naaa, menjünk már!
És a nyomaték kedvéért, csinál néhány hintázó mozdulatot is.

Mincsike és a sajt

Hosszú percek óta magyarázta Martinának, hogy a sajtot csak az egerek ehetik meg. Amire elővettem a kamerát, persze  mintha elvágták volna, teljesen máshogy folytatta. Sikerült azért kicsit felbosszantanunk. Nézzétek:

Hétvégi helyzetjelentés

Kezdem azzal, hogy nagyon álmos vagyok, csak azért döntöttem a blogolás javára az alvással szemben, mert nem akarok csalódást okozni azoknak, akik várják az újabb bejegyzéseket.
Nem, nem vagyok netfüggő… Na jó, az igaz, hogy azért vagyok álmos, mert napok óta éjfél – oké, inkább 1… jóó, igazság szerint, mivel Apa is figyelemmel kíséri a blogot - 2 körül kapcsolom ki a telefonomat, addig olvasok. Tudom, nem szép dolog Daniellát hibáztatni ezért, de én simán megteszem.

Minerva – elvégre az ő blogja, róla is essen pár szó – éppen rajzfilmet néz, hogy én gépezhessek. A barátnőm az előbb írta, hogy náluk is hasonló a szitu, azzal a különbséggel, hogy ott apuka vasal. Ő nyert, az enyém tévézik, legalábbis azt hiszem - nem látom a nagy kupac vasalnivalótól.

Ott tartottam, hogy álmos vagyok. Megrázó volt péntek reggel is, ahogy ébresztett a telefonom. Komoly fogadalmat dolgoztam ki mire leértem a lépcsőn: este 9-kor lefekszem. (Na persze…) Gépiesen csomagoltam Martinának a tízórait. Közben eszembe jutott egyik ismerősöm, aki azt mesélte, hogy anyukája reggelente számtalanszor félálomban csomagolt, így ő sokszor pórul járt, mert két fél üres zsemlét talált összeborítva a szalvétában, míg a mázlista tesójának két májkrémes fél jutott. Szerencse, hogy egy iskolába jártak és egy idő után saját érdekükben, együtt ettek szünetekben. Martina minden hibalehetőséget kizár, csak egy zsemlét kér.

Álmos vagyok, és egész hétvégén az voltam. A felmosáshoz, a mosogatáshoz, a vasaláshoz. Na de annyira csak nem lehetek puhány, hogy egy-két-hááá adag boldogsághormon jótékony vásárlás formájában ne férjen bele. Voltunk itt-ott, vettünk ezt-azt. Bővebben?

Például egy ilyet:

Na, mi lehet ez? Oké, kicsit segítek:

Ergonómikus kialakítású zsírkréta az apró kezekhez. Törésálló, és ami a legfontosabb: lemosható!!! Az árát légyszi ne kérdezd. Itthon, a blokk tanulmányozásakor döbbentem rá, hogy ha valamit a “kiárusítás” feliratú tábla alól vételezek, az nem azt jelenti, hogy olyan olcsó, hogy szinte ingyen van, csak vigye már el végre valaki. Egyáltalán nem azt jelenti. A csepp alakú zsírkréta esetében különösen nem.

Vettem egy ananászt is. Utálom az ananászt, de bizonyos időközönként meg kell róla győződnöm, hogy nem változott-e az ízlésem. Hát(tal nem kezdünk mondatot) még mindig nem.

A cipőboltban, (ahova azért mentem be, hogy vegyek magamnak egy cipőt, és úgy jöttem ki, hogy természetesen nem vettem – magamnak, de Martinának klassz az új lila csizmája) szóval a cipőboltban Mincsike megpihent egy kicsit.

Sokat futkározott, sokat kiabált, összességében nagyon jó kislány volt. Készítettem egy édes videót is hétvégén, azzal jövök legközelebb.

5 nap múlva megyünk a minivakációra. Nem bánnám, ha ez a szép nyári idő kitartana addig. Tudom, nem fog, hiszen hazafelé hallottam a rádióban: Pénteken jön a hidegfront. Pénteken. PÉNTEKEN! Ez persze Zsuzsiék miatt van. Nekünk mindig szerencsénk volt, nyaraláskor szép időt fogtunk ki. Ők vonzzák az esőt, és most együtt megyünk. Illetve külön, de ugyanakkor. Azt hiszem, ezért még számolunk!

Néhány gyöngyszem a nyaralásról :-)

Elvileg ez egy “baba-blog”, néhány bejegyzés azonban nem kimondottan Minerváról szól.  Ne haragudjatok, abból indulok ki, hogy akit érdekel, hogy mi történik Mincsikével, annak mi sem vagyunk közömbösek. :-)

Jesolo sétálóutcáján, egy pizzéria bejáratánál készítettem ezt a fényképet. Nem mertük próbára tenni se a nyelvtudásukat, se a főztjüket. :-)

 

 

 

Ezt egy velencei árusnál szúrtam ki, muszáj volt lefényképeznem.
Óriási zöld táska a Tesco-tól – na de hogy még Olaszországban is? :-)

Zsu néninek és Dodócinak...

Ma - többek között - ezt a szuper kis játékot hozta a postás Mincsikének Dorkától.
Drágák vagytok, nagyon szépen köszönünk mindent!!! Örült anyja is és lánya is. :-)

Remélem azért hamarosan tudunk találkozni! Szeretünk Benneteket!!!

Már megint hétfő...

A hétvégének 1 perc alatt vége lett, és már megint hétfő... Régen írtam, túl sokat most sem fogok, csak pár apróságot...

Kezdem egy pancsis képpel.

Ez a játékot mostanában vettük neki, de azt hiszem az egyik legjobb játékötletünk volt. Minden nap újra megörült neki: "Ezt hoztátok nekem?" Zenél, spricceli a vizet, világít, szóval nagyon fullos, és imádja. :-)

Itt kukacot eszik. Vagy nem kéne? :-) Mondjuk most eltiltás van, mert ismét vacakul eszik. Hétvégén elkészítettem életem első töltött paprikáját, fincsi lett, de ő azt mondta rá, hogy "szúj". (Az "F" betűt nem ejti tisztán.) Sütöttem finom sütit is, az se tetszett neki. (A világ legegyszerűbb nagyon fini sütije, mindenképp próbáljátok ki.)

Megérkezett a bikini, amit Martinának rendeltem. Felpróbálta, Mincsike meglátta és elkezdett toporzékolni: "Én még nem vagyok kész!" Szegénykém, azt hitte, hogy most megyünk fürödni. :-)

Negyedik napja nem pisil bele éjjel a pelusba, tisztán veszem le róla reggel. Ha megjöttünk Zalakarosról, azt hiszem megpróbáljuk az éjszakát is pelus nélkül.

Egy nagyon aranyos videó

Mincsike éppen rajzfilmet néz.
A rajzfilm egy bizonyos részénél, mindig elkezdett kacagni. Többször látta, és mindig ugyanannál a résznél hangosan nevetett. Meg kellett örökíteni. :-)

Kicsit nosztalgiáztunk, gondoltam megmutatom Nektek is. Tavaly decemberben készült.

(Kitartás, kb. fél perc után kezdődik az igazán aranyos rész.)

Ez az én ajám! - II.

Biztos azért foglalkozom ennyit a témával, mert valahol nagyon élvezem a helyzetet. Eddig mindig csak Apuka így, Apuka úgy... Már szavakat kapcsolt össze, de azt hogy Anya, nagyon sokáig nem mondta. Igaz, én mindig mindenhol ott voltam, engem nem kellett hívni. Meg az Apa az mégiscsak Apa. Vele az igazi hancúrozni, ő sokkal magasabbra tud dobálni is, erősebb, és nagyobb, és olyan jó hozzábújni. De most végre van AJA is! :-)

Ma a Mamának (anyukámnak) is elmondta miheztartás végett: "Ez nem a te ajád, ez az ÉN ajám!" (Az ÉN-t mindig hangosabban, mondja, és meg is nyomja kicsit, hiszen azon van a hangsúly.) Amikor elkezdtünk beszélgenti, azonnal közbevágott: "Ne beszélj ajával!" Mindenre és mindenkire féltékeny, amivel, vagy akivel kicsit is foglalkozom. "Ne számítógépezzééé!" Ha magára hagyom kicsit, és végzem a dolgom, már kiabál: "Aja, gyere ide gyósan!" Ölelget, puszilgat, simogat, és persze tekergeti a hajam. Nem lehet vele betelni!!!

A kép ma reggel készült - de készülhetett volna bármelyik reggel, mert szinte kőbe van vésve, hogy máshogy nem is indulhat a nap. Nappaliban, betakarózva, kakaóval, rajzfilmet nézve... (Nézzétek a kéztartását, ahogy a cumit fogja.) A ma reggeli rajzfilm után bővült a szókincse is. Vagy fél óráig mondogatta, hogy "Csankó Zoltán, Csankó Zoltán". (Thomas és a gőzmozdony mesélője) Biztos tetszett neki a hangzása. Később aztán elfelejtette.

Babáztunk, elővettük Martina 287 db Barbie babáját és a hozzá tartozó kiegészítőket. Kár volt, és korai, jut eszembe fel is írom a bevásárlólistámra, hogy PILLANATRAGASZTÓ!
Később a szerszámkészletével megszerelt mindent a lakásban, de előtte mindig mondta nekem: "Mindjárt jövök vissza, most dógom van."

Tegnap megnézegettük Loretta blogját. (Kukk be, hogy tudjátok miről beszélek.) Mincsike meglátta Lorcsit fényképét, megörült és mondta: "Mincsike" :-) Mondtam neki, ez nem Mincsike. "Akkor Aja?" (Nézegettünk mostanában rólam is, Martináról is kiskori képeket.) Mondtam neki, hogy nem, nem anya, ez egy másik kislány, Lorcsi. Teljesen kiakadt, és vitatkozott velem tovább. :-)

Szuperanyu! Köszönöm szépen, hogy 3 Szupermanus és 1 költözés mellett is van időd ránk és olvasol!

Buli vaaaan!

Nézzétek milyen édesen ropja. :-) Hangsúlyozom nem a kedvenc cd-m szól, hanem egy tévéműsor, ami azért kerestünk, hogy táncolhasson. Jó-jó tudom, Ti is ezt mondanátok... Na de most tényleg! :-)

Szitu pedig a következő: Este van, Mincsi nem álmos, akkor legalább fáradjon... Megoldás? Zene! Martina közben elköszön, hogy ő fel megy aludni. Ezt meghallja Mincsike, és rohan, hogy ő is menni akar. Ez az, ami már nem hallatszik a videón.

Játékboltban...

Kb. kéthetes képek, de még nem mutattam.

Mit mondjak, nem az a távolból, visszafogottan, csendben, vágyakozóan szemlélő típus a lányom. Mindent megtapogat, megnyomkod, kipróbál. Sokszor a csomagolás sem akadályozza, csak nehezíti a dolgát. Figyelem nem lankadhat egy percre sem, szoros követés ajánlott. Ha mégis leragad valahol, és mi fél percre szem elől tévesztjük, akkor sincs baj, csak követni kell a hangokat. Ahol valami zenél, zörög, vagy leesik, ott megtaláljuk Mincsikét is.:-) Azt hiszem, eladók mosolya a megkönnyebbülésüket jelzi, amikor elhangzik a "viszontlátásra".

Megyek szülőire, de este még jövök és feltöltök egy szuperédes videót.

Martina táskáját lemértük tegnap: 8,5 kg. Sokallom!
(Ebben nincs benne a tízórai, és a tesicucc, tehát inkább 10.)

Megint énekel - mindig énekel :-)

Papáéknál voltunk

Minerva mondta...

Helyszín: Puha ágyikó - este fél 11 körül.

Mincsike, miután telitorokkal elénekelte a cirmoscicát, bocibocit stb, még mindig nem akar aludni. Kár, mert én már tudnék. Aztán mégsem, mert lezajlik az alábbi párbeszéd, és elkezdem megint annyira imádni, hogy kimegy az álom a szememből. :-)

Mincsike: - Voltunk a tengepaton.

Anya: - Igen, voltunk a tengerparton, de most már aludj Kicsim.

Mincsike: - Mincsike is volt a tengepaton.

Anya: - Igen, Mincsike is volt a tengerparton.

Mincsike: - Aja is volt a tengepaton. - ekkor eszembe jut valami, elkerülvén, hogy megemlítse, a felsorolásból még hiányzó Apát és Martinát is. :-)

Anya: - Igen, anya is volt a tengerparton. Nemsokára megint megyünk nyaralni, de most már aludj légy szíves!

Mincsike: - Tengepatra?

Anya: - Nem, most nem a tengerpartra. De itt is lesz sok-sok medence. - Felül, cumi kirepül a szájából, következő mozdulattal már ott terem Martinánál, egyenesen a hátára (vagy a hasára? nem is tudom sötét volt) veti magát és elkezdi gyömöszölni, rázni.

Mincsike: - Martina ébresztő gyósan! Mindjárt megyünk nyajani hip-hip hurrá! :-)))))))

A történethez hozzátartozik még, hogy másnap reggel, amint kinyitotta a szemét, az volt az első mondata, hogy "mindjárt megyünk nyajalni". :-)

Örülök nagyon, hogy ekkora élmény volt neki a nyaralásunk, hogy két hónap múlva is emlegeti. Remélem Zalakaros is tetszeni fog neki.

Ma reggel ez volt az első mondata: "Én nem kaptam szagyit." (szagyi = fagyi)

Fagyiról álmodott a drágám, és ő nem kapott. :-( A szívünk szakadt meg, úgyhogy apuka hozott bőven, és a reggeli után persze azonnal evett is. :-) Csak reménykedem, hogy ma éjjel nem egy sisakos kaméleon fog megjelenni álmában. :-)

Reggel kérdezem tőle: - Megfésülhetlek?

- Igen - majd megtorpan, mutatóujját fölfelé emelve folytatja: - De nagyon óvatosan!

Imádom, ahogy beszél. Olyan szókincse van, hogy minden nap megdöbbent. :-)

Buzsi! Már éppen ideje volt, hogy rendszeres olvasóm legyél. :-) (Buzsi egyébként Zsuzsi, csak Martina évekkel ezelőtt így becézte, és most eszembe jutott.)

A ma 2 éves Dodócinknak millió puszit küld az egész családunk!

Ha egy csat eltörik...

Képen: Mincsike csokigolyót eszik

Tegnap addig-addig játszott a hajából kivett csattal, hogy eltörött. Hozza oda nekem mutatni, és ezt mondja panaszos hangon:

"Eltörött a csat. Most mihez fogok kezdni?"
Kikerekedtek a szemeim, azt hittem nem jól hallok, de elismételte:
"Most mihez fogok kezdeni?"
Úgy látszik nem volt elégedett a hallgatásommal, mert egyből rohant apukához:
"Apuka, nézd mi történt a csatommal!"

Persze apuka azonnal elolvadt és ígéretet tett rá, hogy annyi csatot vesz neki, amennyit csak akar. Igaz, azt ő nem tudta, hogy azért törött el, mert Mincsikénk kicsit rásegített a természetes kopására. :-)

Szia Vili (egy bölcsis és egy ovis apukája)! Köszönöm, Ti is rendszeresen olvastok.

Klotyó sztori

Az első nap tényleg rémes volt Martina nélkül. Aztán ez a második is. Mindannyiunknak meg kell szokni újra, hogy elkezdődött a suli.

Mincsikét le se tudtam vakarni magamról. Egyébként is kicsit anyásabb a megszokottnál, most meg még gondolom Martina hiányát is érzi. Sokszor iderohan hozzám, kitépi a hajamból a hajgumit, teker kettőt-hármat a hajamon, és persze édesen átölel. Utána megy vissza játszani, majd 10 perc múlva megint.

Tegnap megmértem, guszta csupasz kis teste pontosan 14 kiló. :-)

A pisi még mindig kaki, a kaki pedig pisi. De leginkább onnan tudom, hogy kakil, nem pedig pisil, hogy a konyha felé mutat: "oda menj a dógodra!".
Hiába, nem szeret társaságban... Érthető, nem? :-)

És ha már témánál vagyunk, Martina sztorizott. :-) El kell mesélnem, mert szerintem vicces, de képzeljétek is el a szitut, mert úgy az igazi.
Zita barátnőjével mentek a szokásos páros toalettre. Osztályteremből ki, majd egyenesen kb. 82 lépés. (Holnap lelépi, nem akarok senki félrevezetni.)
Klotyóajtó kinyit.
Sötétség meglep.
Egy berendezett szoba megijeszt.
Hipószag hiányzik.
Klotyó is hiányzik.
Asztal van.
Kávéscsésze van.
Hamutartó is.
Csodálkozás.
Ajtó nyitvahagy.
Pisi elhalasztva.
Uzsgyi, futás vissza. :-)
Azért az megnyugtató, hogy az iskolában nem alakították át szobává az összes wc-t. :-)

Nagyon sokat gondoltam a frissbölcsis és frissovis barátnőinkre, remélem mindenhol csak az anyukák sírtak, a pindurkák nem. :-)

Szeptember elseje... :-(

Ez egy rettenet! :-(

Lehetetlen nevetnem, elkeseredett, tehetetlen lettem, egyetlen szeretett gyermekem nem lehet velem eleget.
Nem leszek beteg, de kesergek egy keveset, mert meleget nem ehet - vehet helyette reggelente szeletelt kenyeret meg esetleg ehetetlen perecet.
Meg persze lesz rengeteg lecke - ez eszeveszett embertelen, s kegyetlen.
Kellemetlen hetek ezek, de felkeltettem, s elkeseredetten elengedtem - meg ezt lejegyeztem.
Decemberben egy cseppet szebb lesz. :-)
Befejezem, mert nem lelek "e"-t eleget. :-)

(Fenti iromány sántít pár dologban, gondolok itt pl. a szeletelt kenyeres részre - hiszen csomagolom neki az uzsonnát, csak ez így jól hangzott. Na és persze, nem egy gyermekem van, hanem kettő, és mindkettőt nagyon szeretem. :-) )