Szuri

Mincsikém tegnap megkapta a kullancs elleni harmadik ismétlő oltást. Nagyon ügyes volt, de a doktor bácsi is.
Azt tudni kell, hogy a doktor bácsi látványa is elég Minervának egy kiadós síráshoz. Pedig házhoz jön, nincs rendelőszag, fehér köpeny, rossz emlék. Az elkeseredése akkor tetőzik, amikor kezdem vetkőztetni. Utána a szokásos hallgatózás, hasnyomkodás és torok-kukuccs közben sincs esélyem, hogy egy szót is váltsak az orvossal, mert úgyse hallanánk egymást Mincsitől.
Sírás után fél  óra hüppögés jön, nagyon nehezen nyugszik meg.
Tegnap kicsit máshogy alakult. A vizsgálatok után magamhoz szorítottam, vigasztaltam és valami csoda folytán elhallgatott. A doki határozottan elkapta a karját, és sutty, már bele is nyomta a cuccot. Az én kis Hősöm pedig meg se nyikkant.

Miután elment az orvos, megbeszéltük a dolgot Mincsikével.
- Mit csinált veled a doktor bácsi, meghallgatta a szivecskédet?
- Igen.
- Utána megnézte a torkodat?
- Igen.
- És adott egy szurit??
- Neeem, azt nem adott.
Ezért írtam, hogy mindketten ügyesek voltak.

Itt éppen be van “pólyázva”, mert kisbabásat játszunk… Naponta legalább 10x…