avagy a szülők pumpolása
Kezdem azzal, hogy rendszeresen havi több száz képet archiválok Mincsikémről. Lelkesen kihasználom a digitális fotózás nyújtotta lehetőségeket, és nagyon örülök neki, hogy eljutottunk idáig.
Anno, amikor Martina volt picike, csak havi 1, max. 2 36-os tekercsre futotta és bizony ezreket otthagytunk, amikor előhívattuk. Ehhez képest ma nagyon jól állunk, mert szinte csak akkor kerül pénzbe a dolog, amikor beruházunk egy masinára. (Tényleg Apa, nem időszerű ez mostanában nálunk?)
Évente egyszer profi fotóshoz is megyünk a lányokkal, hogy igazán szép képek is készüljenek. (Mire gondolsz?) Általában karácsonytájt, mint ahogy most csütörtökön is. (Vehetnénk egy új fényképezőgépet!)
Mincsikém sajnos egyre kevésbé partner ebben, az ideitől konkrétan már most előfélek… Mondjuk Martinától is megkaptam, hogy csak akkor engedi, ha nagyon muszáj. (Hallod, Apa?) Egyébként nagyon muszáj, punktum… Ja,hogy mondjam a lényeget?
Szóval van kép Mincsikémről bőven, amatőr is profi is… (Apaaaa!) Van bőven, de persze sosem elég.
Az év végi ovis fényképezésekről pedig…
Az első… Feliratkoztam, hogy kérek ezekből, de mindenképpen. A dolog úgy zajlott, hogy jött egy fotós egy gyönyörű havas vászonképpel, amire rátette a szánkót és Rudolfot. Mincsikémről 3 kép készült, abból az egyiken csukva volt a szeme, tehát egyértelmű volt, hogy a másik kettő közül kell választanom. Nem küzdött sokat a fotós, hogy mosolygós helyzetet teremtsen, futószalagon ment a dolog. Maradt tehát a hunyorgós és a grimaszolós. Ebből a két alapból csinált háromféle képet. Aki tud, az tud… (Apa, veszünk, vagy nem?) Én azt mondom, hogy köszönöm, de soha többet… Légyszi, erre emlékeztessetek jövőre!
A második… Hétfőn volt a Mikulás ünnepség, amin az Óvónénin kívül egy profi fotós is fényképezett. (Miért akarsz már megint újat?) A képeket még nem láttam, de egészen biztos, hogy nem bírom ki, és néhányat fogok venni, hiába fogadtam meg, hogy NEM. (Megint, megint… Már lassan 3 éves ez… És különben is. Minden gyermekszületésnél szoktunk venni!)
A harmadik… (De lehet, hogy ez volt a második, és a második a harmadik, nem tudom pontosan.) Ma mentem Mincsikéért az oviba, és látom, hogy az Óvónéni osztogat vmit. (Lehet, hogy 3 éves, de még mindig korszerű gép, miért kellene másik?) Jutott nekem is: Egy átlátszó tasak, tele képpel Mincsikémről. Juhéjj, hát ez meg? Mondta az Óvónéni, hogy nem muszáj megvenni, de ha szeretném, akkor 2.800 Ft. Hogy mikor készült, az rejtély, nem tudtunk róla, még Mincsike se mondta, hogy valaki valamikor lefényképezte. A kérdést nem tettem fel, csak magamban fogalmazódott meg: Ez afféle karácsonyi meglepetés, vagy inkább csak azért nem tudtuk előre, hogy mikor készül, mert akkor a mostani vásárlók jelentős része azt mondja, hogy nem kéri? – lehet… (Mert ezt utálom!) Én mindenesetre azonnal nyúltam a pénztárcámhoz, hogy is tudnám már otthagyni, és soha többé nem látni, amikor az én kislányom van rajta??? És szerintem ezzel még nagyon sokan így voltunk, biztos vagyok benne, hogy max. 1-2 pakk került vissza a fotóshoz. (Akkor mondjam meg a Jézuskának, hogy ne tűzhelyet hozzon, hanem fényképezőgépet?) Meg kell hagyni, jól csinálja… Én pedig nem haragszom ám. Igaz, hogy morcosan néz rajta Minerva, de ő így is szép, ugye?
A negyedik… Gyanítom, hogy a karácsonyi ünnepségen készül majd. És ötödik talán nem lesz, mert utána kicsit bezár az ovi. :) (Neeeeeeee!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése