Kezdem néhány fényképpel… 
A ruháján ne nézzétek a pecséteket, amit kizárásos alapon az ovis gulyásleves hagyott – legalább tudom, hogy megkóstolta. (A második fogás káposztástészta volt, az ugye nem piros.)
A fotók azért készültek, mert Mincsike kérte… Illetve nem pontosan így volt, kezdem az elején.
Tegnap Áginál voltunk. Nagyon féltem a fotózástól, mert Minerva mint tudjátok Ti is, félénk, és nehezen oldódik idegen környezetben. Mosolyogni pedig egyáltalán nem szokott. Eszembe jutott a tavalyi fotózás is, attól se nyugodtam meg.
Várta egyébként, mert eszébe jutott, hogy tavaly felmászhatott egy létrára, és erre készült most is. (Csalódnia kellett - létra az nem volt, hiszen unalmas lenne minden évben ugyanaz a díszlet. Magasban viszont ülhetett most is, úgyhogy Apukát kerülgette a frász rendesen, na de erről később…)
Ezúttal az autóban már közölte, hogy ő nem fog köszönni, mert “szélős hagyok”. Na ezt becsülettel be is tartotta. A stúdióban viszont, mintha kicserélték volna. Többnyire azt csinálta, amit mondtunk neki. Beszélni ugyan eleinte nem nagyon volt hajlandó, de legalább együttműködött. Sőt! Olyan pózokba vágta magát teljesen magától ösztönösen, hogy csak lestem.
Nagyon várom a képeket, szerintem szépek lettek. Lesz mosolygós, nevetős, és komolyabb is. Amiben biztosak lehettek: szinte mindet mutatni fogom. :)
Na és most kanyarodok vissza a fenti képekhez. Mincsike ma is el akart menni az “igazi szotósnénihez”. Úgy tudtam kárpótolni, hogy én fényképeztem egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése